2012. március 9., péntek

Enni, vagy nem enni...


A piacon jártunk a párommal szokásos készletfeltöltés okán. Manapság ez elég vékonyra szokott sikerülni, mert hát spórolunk... Többek között tojás volt a listán, mert a hétvégén süti sütést határoztunk el. Amikor az én "drágám" (és most ezt kifejezetten a megszólítás értelmében használom, hiszen Ő az aki a kis családunk pénzügyi és ezáltal takarékoskodási lelke) meglátta a tojás árakat (tálcás 40-45 Ft, házi 50 Ft), akkor határozott nemmel szavazott a tojás vásárlásra.

Ez a számomra egy újabb zsigerekig hatoló jele annak, hogy valami nagyon nincs rendben (és nem csak azért mert a hétvégi sütim veszélybe került :))!

Mert-hát az egy dolog, hogy jelenleg mindenki sprórol, így aztán a tréningek tartása mind civil, mind profitos vonalon a költési lista végére kerül (már olyan mértékben, hogy rajta sincs). Ennek következtében nekünk, trénereknek lényegében nincs megrendelésünk. Tehát a családi kassza furcsán visszhangzik, mintha nem lenne benne semmi...
Azonban ez a pénztelenség láncreakciót indít el a rendszerben. Nekünk nincs megrendelésünk, mert a mi potenciális megrendelőinknek sincs elegendő bevétele, ezért mi nem vesszük meg a tojást a piacon, így a helyi termelőnek sincs elegendő bevétele... és így tovább. Pedig nem az a helyzet, hogy nekünk nem lenne szükségünk tojásra, sőt a civil szervezeteknek is nagy szüksége lenne azokra a menedzsment tudásokra, amit mi szolgáltatunk (hiszen bevételeik, az ügy megvalósítása függhet ezeken) és megint  így tovább. Megfagyott a rendszer, mert nincs elegendő pénz!

Persze mondhatjuk, hogy ez van, nem tudunk ezzel semmit sem kezdeni, spórolunk ameddig csak lehet, és reménykedünk. Bízunk abban, hogy majd az önkormányzat, a kormány, a tőkések, vagy valaki... megkönyörülnek rajtunk és újból lesz pénzünk amin tojást vehetünk. Hát én ebben már nem hiszek. És most nem állok neki a kamatos pénzrendszer fenntarthatatlanságát magyarázni (ez legyen Zulu barátom feladata). Egyszerűen azt látom, hogy ebben a társadalmi berendezkedésben ez csak rosszabb lehet. És nem azért, mert ez az előérzetem, hanem azért, mert ebből a rendszerből nem tud más kijönni. Mondhatnám azt a népi bölcsességet, hogy "a tehénszar mindig lapjára esik" és ha elgondolkozunk ezen, rájövünk, hogy ez is egy strukturális kérdés :). Ha pedig már itt járunk, akkor feltehetjük a kezünket, és kimondhatjuk a végkövetkeztetést "ez egy szar ügy, de nem tehetünk semmit".

A helyi pénz kezdeményezésünk azonban pontosan azért szerveződött, mert hiszünk abban, hogy mindig van lehetőségünk tenni magunkért, a megélhetésünkért, azért, hogy az anyagi nyomor ne tegye tönkre az emberi kapcsolatainkat, és hogy az arcunkra és a szeretteink arcára ne kövüljön rá a szomorúság!
Hiszünk abban, hogy létezik megoldás; egy pénzhelyettesítő eszköz (helyi pénz) bevezetése, ami nem helyettesíti a nemzeti valutát, de képes a pénzhiányt kezelni! Azért hiszünk ebben, mert sok száz helyi pénz működik a világon és sikeresen segíti a helyi gazdaságot. Ilyen például a svájci Wirl ami a svájci frank mellet működik közel nyolcvan éve (tudtátok ezt?) és most is segíti a svájciaknak átvészelni a gazdasági válságot! Ha ez jó a svájciaknak, akkor miért ne lehetne jó a nyíregyháziaknak!?

Ha a helyi pénzről akarsz tájékozódni ajánlom Pásztor Anita Nyírséghíren megjelent interjúját, valamint a blogunkon lévő rendszer alapjai és a linkgyűjtemény oldalunkat!

Ha pedig csak egyszerűen segíteni szeretnéd, hogy a Nyíregyházi Helyi Pénz ne csak álom, hanem valóság is legyen, akkor jelezd felénk részvételi szándékodat, regisztrálj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése